Mert volt egy Mecsek túra...Együtt, utoljára bolondozva...Mert tudtunk gyerekek lenni. Mindig. És minden így volt jó.
Derű, mosoly, még a könnyek is kevésbé sósak.
Mert VAN egy barátság, ami nem szakítható szét....
Köszönöm NEKETEK!
Pétráá
Diktivel a lépcsőkön...mert Pécs....
Együtt...identity of Pétráá. Mosoly, csík, és zöld harisnya :D
Az út...Elindultunk. Ildinkó fél kézzel is, de próbálkozott... :D
Subudubi...Jáccccccótér és paci...:D És a kardigán csak győzze az ütemet! :D
Lecsúszva...
Kukucs! Mosoly...:D
A világ tetején Diktivel....
A legenda...MI hárman: Dorka, Ildikó és Petra
Hinta...közelebb hozza a kék eget...Mert tudtunk gyerekek lenni!
Búcsú az alkonyban....ott az árnyék....
3 megjegyzés:
Jjj, pétráám!!!!
Köszönöm!!!!
Erre igazán jó hazajönni!!! :D
Pussz
Szívesen...csak eszembe jutottak, már tennap is a régi szép idők...gumicsemma, röhögések, szúnyogok, Kriszek, Cseték, Tibik, Kriszuk és gitárok..hát gondoltam, azzal a képkészlettel, ami itt van a lenti gépen, megleplek..
akkor ezek szerint sikerül!
ÖRÜLÖK!!! :D
és mégegyszer KÖSZÖNÖM!!!
cuppcsók
És ha valaki nem értené a furcsa kéztartásomat: itt épp gipszben voltam...
Remélhetőleg soha többet vállficam...
Megjegyzés küldése